Az Oxfordi Egyetem tanulmánya szerint csak az elmúlt évben közel 165.000 megbetegedést okozott egy baktérium, ezzel majdnem 90.000 ember életét kioltva. A kórokozót eddig 45 országban dokumentálták, azonban az utazás olcsóbbá válása és a népbetegségek, így a diabétesz terjedése a baktérium további térhódítását is elősegítheti.

A melioidózis, melyet a Burkholderia pseudomallei baktérium okoz, ellenáll a legtöbb antibiotikumnak, vakcina sem áll rendelkezésre a visszaszorítására, emellett diagnosztizálása is igen nehéz. A tüneteinek sora igen hosszú, például ízületi- és mellkasi fájdalmat, köhögést, bőrfertőzést, tüdőgondokat okoz, így könnyen összekeverhető akár a TBC-vel vagy a tüdőgyulladással. A diagnózis felállításához mikrobiológia laboratórium szükséges, melyet a fejlődő területek nem engedhetnek meg. A teljes vér-és vizeletvizsgálat mellett, torok- és orrváladék minták elemzése is szükséges a biztos azonosításhoz.

A betegséget 1912-ben jelentette először egy patológus Mianmarból, egy morfiumfüggő boncolása után. A baktériumot 1917-ben azonosították, majd különlegessége Arthur Conan Doyle-t is megihlette, így egy Sherlock Holmes történetben szerepet is kapott.

Burkholderia pseudomallei baktériumtenyészet ötszörös nagyítással
(forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Melioidosis#/media/File:Bps_close.JPG)

A kórokozó trópusi területeken a talajban él, ahol akár 6 évig is fennmaradhat. Őshazája Thaiföld és Ausztrália északi területeire tehető, mára azonban Dél-Ázsia, Indonézia, Közép-Amerika, valamint a Közel-Kelet területein is elterjedt.

Általában sebesüléseken keresztül jut be a szervezetbe, azonban az ivóvízbe kerülve is fertőzhet, emellett nagyobb viharok esetén a felkavart port (talajt) belélegezve szintén megbetegít. Utóbbi tulajdonsága –és rendkívüli ellenálló képessége– miatt biológiai fegyverként történő alkalmazását is vizsgálják. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján már a Szovjetunió is vizsgálta az ilyen jellegű felhasználását.

A betegség lappangási ideje általában 9 nap, azonban akár évtizedekig is rejtve maradhat a szervezetben. A leghosszabb dokumentált tünetmentes időszak 62 év volt. A vietnámi háború idején a katonák éppen ezért „vietnámi időzített bombaként” emlegették a kórokozót.

A betegség kezelése két fázisból áll, az elsőben intravénásan adnak igen erős gyógyszereket, majd a másodikban 12-20 héten át folytatják a kúrát más szerekkel, hogy megakadályozzák az újrafertőződést. 1989-ig a halálozási arány 80% körül volt, napjaink gyógyszereivel –a fejlett országokban– ez az arány 20-40%-ra mérséklődött.