A világ leghosszabb „titkos” kísérlete

A botanikus William Beal 1879-ben 20 magokkal teli üvegpalackot rejtett el a Michigani Állami Egyetem területén. Ekkor még nem sejthette, hogy terveit felülmúlva, a leghosszabb kísérletet indítja el, mely napjainkban is javában zajlik.

Az elmúlt 137 év során már 15 palackot kiástak, a következőt négy év múlva, az éj leple alatt Frank Teleweski botanikus fogja kiásni.

A palackokba Beal 21 különböző növényfaj 50-50 magját helyezte el, majd 50 cm mélyre ásta el azokat szájukkal lefelé, hogy az esővíz ne gyűlhessen össze bennük. A megfelelő várakozási idő után kiásva a palackokat, a magokat elültetve kiderül, hogy melyek őrizték meg csírázóképességüket, vagyis mennyi ideig tarthatók el a magok.


William James Beal
(forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/William_James_Beal#/media/File:The_history...)

Beal eredeti koncepciója szerint a kísérlet korántsem tartott volna ilyen sokáig. Elképzelése szerint 5 évente ástak volna ki egy palackot, így összesen egy évszázadot alatt zajlott volna le. A részeredmények alapján azonban a magok sokkal tartósabbnak bizonyultak, mint azt korábban hitték, így először 10, majd 20 évre módosították a kivételek közti időt. A jelenlegi felállás alapján 2100-ban fogják eltávolítani az utolsó palackot, 221 évvel az elásása után.

A kísérlet ugyan egyszerűnek és jelentéktelennek tűnik, azonban meglepően hatásosnak bizonyult. Az 1800-as évek végén a kártevők elleni védekezés még kiforróban volt, így ez a kísérlet is a magok eltarthatóságát, illetve a növényi kártevők elleni védekezés lehetőségeit hivatott vizsgálni. Beal idejében is ismert volt, hogy a magok sok ideig képesek „nyugvó” állapotban várni a talajban, hogy csírázásra alkalmas körülmények legyenek (pl. megfelelő hőmérséklet, vízmennyiség), azonban senki sem tudta, hogy mennyi ideig tarthatók el a magok.

Az eddig kiásott magok legalább egy része mindig kikelt, azonban jellemzően más-más fajokat és eltérő kikelési arányokat figyeltek meg minden egyes palack esetén. A Verbascum blattaria, azaz a molyűző ökörfarkkóró azonban minden esetben kicsírázott. Legutóbb 2000-ben ástak ki egy palackot, akkor az 50 magjából 23 kelt ki. Ebből a palackból még egy mályvafaj a Malva pusilla magjai keltek ki, a másik 19 faj magjai vélhetően már alkalmatlanok a csírázásra, így a kutatók izgatottan várják az újabb palackok kiásásának eredményeit.


Beal ilyen üvegeket használt a kísérlethez
(forrás: http://www.npr.org/2012/11/23/165030844/experiments-that-keep-going-and-...)

2005-ben izraeli kutatók igen jó állapotú, 2000 éves datolyapálma magokat ültettek el, melyekből egészséges növények nőttek. A magok elképesztően sokáig csírázóképesek maradnak hideg, napfénytől és nedvességtől elzárt helyen, azonban „életszerűbb” körülmények között, mint amilyen Beal palackjaiban is található, csak feltételezések vannak a magok eltarthatóságáról. Az utolsó palack kivételét valószínűleg csak gyermekeink, unokáink fogják megélni, így ők már nagy valószínűséggel erre a kérdésre is választ kapnak.

Hívjon minket bizalommal a +36 30 872 7777 telefonszámon, vagy

Kártevőt találtál az otthonodban?

1. lépés: nyugodj meg!

2. lépés: hívd a +36 30 872 7777 számot!

3. lépés: amíg várod munkatársunkat, tedd szabaddá a polcokat és a sarkokat az eredményes és gyors munkavégzéshez!

4. lépés: gondolj rá, hogy Te is épp olyan félelmetes vagy az állatnak, mint ő Neked!

5. lépés: ….és tudd, hogy ha minket hívsz, azt ő nem éli túl!

DEZIN-PRO KFT. | +36 30 872 7777 | info@dezin-pro.hu | 1146 Budapest, Thököly út 106.