Az egyre rövidebb nappalok, a sokszor borongós időjárás sokakban ébreszthet vágyat arra, hogy a tél egy részében valamilyen távoli, meleg, napsütéses helyen töltekezzen. Ugyanakkor ezeken a távoli, egzotikus tájakon számos kellemetlen meglepetés érheti a gyanútlan és felkészületlen turistát. Ezek egy része, mint pl. a gyomorrontás és a különféle ételmérgezések könnyen elkerülhetők némi odafigyeléssel, de például a trópusokra jellemző nagy mennyiségű rovar számos fertőző megbetegedést terjeszt, amelyek többségét csak gondos felkészüléssel, célzott védőoltásokkal lehet elkerülni. Ennek megfelelően a trópusi országokba látogatóknak számolniuk kell néhány kötelező és ajánlott (pl. sárgaláz, malária, vírusos májgyulladás, hastífusz elleni) védőoltással, amiről a Nemzetközi Oltóközpont honlapján részletesen tájékozódhatnak. Sajnálatos módon azonban vannak olyan megbetegedések is, amelyek a védőoltások és a gondos odafigyelés ellenére később, hazatérve keseríthetik meg az életünket beárnyékolva a vakáció csodálatos emlékeit. Jelen cikksorozatunkban ezeket a trópusi potyautasokat szeretnénk bemutatni, hogy megismertetve életmódjukat, és az ebből fakadó tüneteket hatékonyabban védekezhessenek az általuk okozott betegségek ellen.
A trópusokon számos vérszívó rovar terjeszt fertőző megbetegedéseket, melyek hátterében legtöbbször szabad szemmel láthatatlan vírusok, baktériumok és más egysejtűek állnak. Vannak azonban lényegesen nagyobb kórokozók is, amit többnyire szintén trópusi szúnyogok és legyek terjesztenek. Ezek többsége valamilyen, az emberben élősködő fonálféreg, melyek egzotikus kirándulásaink során kerülhetnek szervezetünkbe, hogy azután nyirokereinkben, vérereinkben, a bőrünkben vagy éppen a kötőszöveteinkben megtelepedve akár 20 éven keresztül kellemetlenkedjenek. Hazatérve utazásunkból hónapokig, akár évekig gyanútlanul hordozhatjuk, mire bármilyen, elsőre jelentéktelennek tűnő tünet egyáltalán felhívná rájuk a figyelmet. Megszabadulni tőlük sajnos nem egyszerű, ezért egzotikus kirándulásaink során nagy figyelmet kell fordítanunk a megelőzésre.
Trópusi országokba utazva különösen fontos a vérszívó rovarok (szúnyogok, legyek, poloskák) elleni egyéni védekezés megfelelően zárt ruházattal, rovarhálókkal és különféle rovarriasztó szerek alkalmazásával. Afrika és Amerika trópusi területein igen elterjedt fekete legyeknek (Simulium sp.) több fajuk is terjeszti az úgynevezett folyami vakság nevű megbetegedés kórokozóját. A 2000-es évek közepén megközelítőleg 18 millió ember szenvedett ebben a betegségben, 90%-uk Afrikában, többségében Nigériában és Sierra Leonéban. A jellemzően folyók közelében tenyésző Simulium-legyek közvetítésével a szervezetbe került féreglárvák kifejlődve a megfertőzött személy bőrében kialakított csomókban, orvosi kifejezéssel élve volvuluszokban élnek (innen kapta a féreg tudományos fajnevét: Onchocerca volvulus). Ezek a csomók olyan sűrűségben jelenhetnek meg a bőr mélyebb rétegeiben, hogy ennek eredményeként kiszáradt rücskös bőrfelszín, úgynevezett gyíkbőr jöhet létre. A legsúlyosabb probléma, amit okozhatnak mégsem ez, hiszen a férgek gyakran a szemben telepszenek meg, ami kezeletlenül vakságot eredményezhet. A betegség rendkívül lassan fejlődik ki; a férgek bőrbe hatolását követően az első tünetek megjelenéséig akár 3 év is eltelhet.
Fekete légy (Simulium latipes)
(forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Simulium.latipes.-.lindsey.jpg)
A féreg (Onchocerca volvulus) által kialakított csomók (gyíkbőr)
(forrás: http://parasite.org.au/pugh-collection/JpegsStamped/Onchocerca%20volvulu...)
A szemben megtelepedett férgek
(forrás: http://3.bp.blogspot.com/-AiVSM1i2qVg/T5gVqw9jEiI/AAAAAAAAJ1w/NRFJeiCKWO...)
Egy másik, Afrika keleti és középső területein gyakori, legyek által terjesztett féreg (a Loa loa) megtelepedésével szintén érintheti a szemet, hiszen vándorlása során gyakran áthalad rajta, méghozzá a kötőhártya alatt. Ezen tulajdonsága miatt (angol elnevezése: „Eye worm” után) szemféregnek is nevezik. A Loa loa köznapi nevével ellentétben nem csak a szemet károsíthatja, ugyanis a féreg előszeretettel vándorol a testünkben, méghozzá jól megfigyelhető módon a bőr alatt. A férgek bizarr módon hirtelen jelennek meg, majd kb. 10-15 perc múlva nyomtalanul továbbhaladnak. Tevékenységük nyomán gyakran képződnek 10-20 cm átmérőjű duzzanatok (ún. Calabar-duzzanat) a test különböző tájain, elsősorban a csuklókon és a bokákon. Jellemző, hogy ezek a duzzanatok a melegnek kitett, például a tábortűz mellett ülőknél a tűzhöz közel eső bőrterületeken jelennek meg. Vándorlásaik során eljuthatnak a központi idegrendszerbe és más fontos szervekbe is, melynek következtében súlyos tüneteket, vagy akár halált is okozhatnak.
A Loa loa a szemben, illetve az egyik terjesztő légyfaj
(forrás: http://www.med-chem.com/images/para/organ/image002_0024.jpg)
Mindezek után felmerülhet a kérdés, mit tehetünk az ilyen kellemetlen élősködők ellen, ha már megfertőződtünk? Trópusi kirándulásainkból hazatérve a legkisebb gyanú esetén keressék fel a háziorvosukat vagy egy speciális szakorvost, aki célzott vizsgálatokkal már korai stádiumban képes lehet diagnosztizálni a problémát és hatékony terápiával elejét venni a súlyosabb következményekkel járó elváltozásoknak. Minél hamarabb sikerül felismerni a tünetek mögött bujkáló kórokozót, annál gyorsabban és annál kevesebb szövődménnyel lehet megszabadulni tőle, hogy a csodás egzotikus kirándulásból kizárólag csak a szép emlékek maradjanak meg bennünk.
