Ismét itt a tavasz! Ébredezik téli álmából a természet. A nap hívogató sugarai számos rovart csalogatnak elő rejtekhelyeikről, melyek közül néhányan (többnyire a darazsak és a méhek) nagy riadalmat kelthetnek az őket kevésbé ismerőkben. A sárga-fekete mintázatú állatoknak azonban nem mindegyike jelent veszélyt az emberre. Ezért érdemes megismerni azokat a fontosabb tulajdonságokat, amelyek segítségével egy laikus is könnyedén megkülönböztetheti a mérgező és a teljesen ártalmatlan rovarokat egymástól.

Francia darázs (Polistes gallicus) – Saját felvétel

Magyarországon a sárga-fekete mintázatot viselő ízeltlábúak legismertebb és egyúttal legriasztóbb képviselői a méhek és a darazsak. Ez a feltűnő színezet a természetben meghatározott funkcióval bír; felhívja a többi élőlény figyelmét, hogy viselője veszélyes és ildomosabb elkerülni.

Déli papírdarázs (Polistes dominula) – Saját felvétel

Mind a méhek, mind a darazsak rendelkeznek méregmiriggyel és az állat hátsó testfelén ezzel szorosan összefüggő, a méreg bejuttatását szolgáló injekciós tűhöz hasonló fullánkkal. Ez a rendkívül figyelemreméltó, félelmetes védekező és támadó fegyver hosszú evolúciós változások eredményeképpen alakult ki az eredetileg a peték lerakását szolgáló tojócsőből. Ennek megfelelően kizárólag a nőstény egyedek rendelkeznek fullánkkal.

A darazsakkal első ránézésre könnyen összetéveszthető méhek ritkán okoznak problémákat, hiszen hazai képviselőik a darazsakkal összehasonlítva jóval békésebb természetűek, az embert csak ritkán támadják meg (kivétel a háziméh /Apis mellifera/, amely számos darázsfajnál agresszívabb). A darazsak viszont jóval harciasabbak, vélt vagy valós fenyegetés esetén gyakrabban használják méregmiriggyel felszerelt fullánkjukat.

Poszméh (Bombus sp.) – Saját felvétel

A fogazott fullánkú méhekkel ellentétben egy darázs képes akár egymás után többször is az emberbe mélyeszteni fegyverét, míg a méhek ezt csak egyszer tudják megtenni, a szúrást követően ugyanis fullánkjuk beragad az ember bőrébe és kiszakad az állat testéből, amikor igyekszik azt kihúzni. Ennek következtében a méh a szúrást követően rövid időn belül elpusztul.

A darazsak és a méhek közötti legszembetűnőbb különbség, hogy a méhek rendkívül szőrözöttek és emiatt tompább fényűek, míg a darazsak látszólag sima testfelületük miatt élénk, fényes mintázatot mutatnak.

Darázsfészek - Saját felvétel

A darazsakéhoz nagymértékben hasonló mintázattal rendelkezik a darázspók (Argiope bruennichi) is, amely jól ismert keresztes rokonaihoz hasonlóan kerek hálót sző rovarzsákmánya elejtéséhez. Az emberrel ritkán kerül kapcsolatba, így szinte semmiféle veszélyt nem jelent rá nézve.

Ugyancsak veszélytelenek az ún. zengőlegyek (Syrphoidea), melyek bár feltűnő fekete-sárga csíkozottságot mutatnak, még sem rendelkeznek méregkészülékkel. Mintázatuk kizárólag az álcázást szolgálja; kihasználva feltűnő színezetük veszélyt jelző hatásait többnyire elkerülik a ragadozók támadásait. A darazsakkal ellentétben csak egy pár szárnyuk van és csápjaik is igen aprók. A darazsak vese alakú szemeivel összevetve feltűnő a legyekre jellemző hatalmas, félkör alakú összetett szem. Röpképük is eltérő; a gyors helyváltoztatás és időről időre az egy helyben repülés jellemzi.

Zengőlegyek
(forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Hoverfly#/media/File:Syrphidae_poster.jpg)

A hazai fajok közül érdemes még megemlíteni az üvegszárnyú lepkéket (Trochilium apiformis), amelyek a zengőlegyekhez hasonlóan álcázásként szintén a darazsakra jellemző mintázatot mutatják, de teljesen ártalmatlanok.

Zengőlégy (Syrphidae sp.) repülés közben – Saját felvétel

Ha kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy otthonában vagy lakókörnyezetében darazsak telepedtek-e meg, hívja a Dezin-Pro Kft. munkatársait! Örömmel segítünk a meghatározásban, a darazsak felkutatásában és a probléma megoldásában egyaránt.