A vírusok helyzete régóta megosztotta a tudományt, azonban az általánosan elfogadott nézet eddig nem élőnek tekintette a vírusokat, így az „élet fájába” sem kerültek bele.

A vírusok lényegében véve örökítő anyagból (DNS, RNS), valamint körülötte elhelyezkedő fehérjeburokból állnak, melyen ritkán lipidek is előfordulnak. Az első vírust 1892-ben írta le Ivanovszkij orosz botanikus, azóta körülbelül 5.000 fajt fedeztek fel, teljes fajszámukat azonban milliósra becsülik.

Az Ivanovszkij által felfedezett dohánymozaik vírus, 160.000-szeres nagyításban
(forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/4/47/TobaccoMosaicVirus.jpg)

A biológiában az „élő” definíciója szintén nem egységes, azonban számos kritérium nem teljesül a vírusok esetén. Noha a gazdaszervezetben képesek szaporodni, nincsen saját apparátusuk az örökítő anyagukban tárolt információ másolására, emellett például önálló anyagcserét sem folytatnak.

A vírusok általános szerkezete: örökítő anyag és körülötte fehérje burok
(forrás: http://www.cdc.gov/flu/images/h1n1/3D_Influenza_transparent_key_pieslice...)

A vírusok tanulmányozásának éppen a fertőzőképességük egyik kulcsa szab gátat; rendkívül gyorsan képesek mutálódni. A gazdasejtbe bejutva, annak anyagait, apparátusát használják fel saját anyagaik előállítására, –így képesek szaporodni– azonban a folyamat során például a gazdasejt örökítő anyagából is beépülnek részletek. A hagyományos evolúciós kutatások az örökítő anyagokat vetik össze, melyek tehát a vírusok esetében nem alkalmasak a vizsgálatra. A University of Illinois egy partnerintézménnyel karöltve az örökítő anyagok helyett a vírus fehérjéinek térszerkezetét vette alapul, mivel a szerkezet kialakítását biztosító gének –a funkció megőrzését biztosítandó– csak ritkán mutálódnak. A vizsgálat során 5.080 különböző organizmus fehérje szerkezetét hasonlították össze, 3.460 vírusét és 1.620 sejtét, az egysejtűektől egészen a növényekig, állatokig, gombákig. Az eredmények alapjaiban változtatják meg korábbi elképzelésinket, hiszen a fehérjék szerkezetében 442 azonosságot találtak az élő sejtek fehérjéivel és mindössze 66 egyedi elemet fedeztek fel a vírusokban. A korábbi elképzelés, miszerint a vírusok sejtekből kiszakadt, nem élő örökítő anyag részletek, tehát megdőlni látszik. Az eredmények alapján a vírusok korábban a mai sejtekre hasonlítottak, primitív sejtekként éltek. A mai modern sejtekkel közös az ősük, körülbelül 2,45 milliárd éve válhatott szét a fejlődésük. Az evolúció során az ősi vírussejtek genetikai állománya redukálódott, „sejtes” formájukat a gazdasejtbe történő bejutással „szerzik vissza”. Régebben a vírus és a sejt egy egységként élt, mára ezt az egységet a vírusfertőzés révén hozzák létre. Számos parazita (például baktérium, gomba) függ a gazdaszervezettől, mivel genetikai állományuk redukálódott, vagyis a jelenség –a reduktív evolúció– nem egyedülálló, azonban ez a vírusok esetén eddig nem látott mértékű.

Amennyiben tanácsra, segítségre van szüksége, szakembereink állnak szíves rendelkezésükre!